Minden emailt, blogbejegyzést, üzenetet elolvasok és nagyon köszönöm nektek!!!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon fáradt vagyok, de csak azért mert nem tudtam aludni éjszaka (1 másodpercet sem) semmi extra, csak a kórházi ágy miatt, annyira kicsinálta a hátam, de nem akartam se fájdalomcsillapítót, se nyugtatót, se altatót többet!!! Egy éjszakát kibírok...
Zelda nem ficánkol tegnap óta, több fájdalomcsillapítót és nyugtatót kap, először fura volt a látvány, nem volt jó érzés hogy nem tudni mit fog föl a világból mit se, de jól kifaggattuk a doktor nénijét (aki mellesleg nagyon hasonlít az amerikai barátunkra Lisára, ezért ezt a dokinénit is Lisának hívjuk... persze csak egymás közt) szóval jól megnyugtatott minket, hogy ez az állapot sokkal sokkal jobb Zeldának mint az előző, ahogy ficánkolt, nyugtalankodott, és hogy ő most jól van. Ezt bizonyította is, mert nem sokkal később már így leszedálva is megmutatkozott az akarata :) hihetetlen! ugyanolyan mint máskor csak lelassítva...
Már ihatna szívószállal is, de ő ragaszkodik a "tupfához" németül így mondják :) úgy néz ki mint egy nyalóka, csak a pálcika végén nem cukorka van, hanem egy málna színű, csillagmintájú szivacs... és nem engedi hogy mi mártogassuk a pohárba a szivacsot, ő akarja egyedül... olyan cuki :) és olyan ügyes!
Megint volt új vérteszt sokkal sokkal jobbak az értékei mint előző nap, szóval szépen javul, volt ultrahang is, láttam, jó sokáig ultrahangozták, jó alaposan, látni lehetett ahogy működnek a vénák és az artériák, a végén elmondta az orvos aki csinálta, hogy minden nagyon jól működik, minden rendben.
Na ez volt tegnap.
Ma reggel mikor bementem kicsit meg volt emelkedve a hője, de nem volt láza és kicsit mintha felerősödött volna a hörgés tegnap óta (tegnap már egészen lecsendesedett) és többször köhögött is. Megint ugyanolyan rossz volt látni a leszedált állapotot, újra hozzá kellett szoknom... de onnantól már ment, hogy megszólalt "anya nézd esik a hó" (tényleg szakadt) aztán mondókázott velem, mindent tud, mindenre emlékszik... és még mit mondott, hát potyogtak a könnyeim, de most is ahogy írom:
Megkérdezte mi ez a pittyegés (5 kisgyerek van a nagy szobában, vannak elkülönített egy ágyas szobák is 3 összesen, de mi nem olyanban vagyunk) szóval a sok sok monitor, meg gyógyszeradagoló infúziók, folyamatosan történik valami amit jeleznek a gépek nagyon ritka amikor csönd van... aztán megkérdeztem tőle, hogy emlékszel Lusyra? Rögtön válaszolt: igen kapott új májacskát és meséltem azt a részt ahol a gyógyszerekről ír a mesekönyv blablabla... és akkor boldogan megszólalt:
én is kaptam májacskát! anyától!
de mindezt kicsit hörgő, elhaló hangon, lassan, mert csak így tud beszélni... Lacus van bent nála előbb hívott hogy minden rendben van, holnap már vihetünk be neki főtt kaját amit csak szeret :) ééééééés fölmehetünk az osztályra és ott aludhat Lackó vele. Vagyis kikerül az intenzívről :) bár a bánásmódban lesz némi különbség ami nagyon! hiányozni fog, de a lényeg hogy már olyan állapotban van, hogy kimehetünk.