Képen: a szennyesláda móka
"Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra."
Itt sincs húsvéti időjárás, de azért jobb a helyzet mint otthon...
Zelda tegnap belázasodott, így estére visszajöttünk a kórházba, újra itt alszunk... már másik szobában. Úgy kezdődött a tegnapunk, hogy reggel egy hányással indított itt a kórházban amikor bejöttünk vérvételre (még soha nem hányt). Megvizsgálta az ügyeletes orvos, mindent rendben talált, egy órát kellett volna csak várnunk, de vagy két órát aludt... mivel nem hányt többet visszamehettünk a Roniba. Ott viszont egész nap aludt, semmit nem akart enni, csak vizet inni. Estére láz és elkezdődött a hasmenés is... szakasztott ugyanúgy mint ahogy a szobatársunknál (a lázat kivéve)...
Eddig tartott az "otthon" alvás. Estére visszajöttünk a kórházba, már megvolt a reggeli vérvétel eredménye, újra emelkedtek a májenzimek. Újabb vérvétel, csináltak egy gyors víruselemzést is a véréből, de nem találtak semmit, aztán kaki minta, még mindig elemzik, a doktornő azt mondta rengeteg féle vírus van, ha nem találnak semmit, attól még lehet az. A májfunkciók emelkedésére doktornő szerint lehet a vírustól is. Meglátjuk.
Mára már jobban van (vasárnap), láz 37,7 hasmenés még mindig van, enni alig eszik valamit, de már nem alszik, újra élénk.
Pont tegnap, tegnapelőtt ért el minket egy negatív hullám, de ezerrel igyekszünk kilábani belőle. Ebben a helyzetben elég nehéz mindig toppon lenni, bizony vannak hullámvölgyek. Eltelt több mint 2 hónap és mostanra elfáradtunk. Nagyon nehéz nem tudomást venni arról ami körülöttünk történik, az ember a saját sorsát cipeli, mert kell, nincs más választása, de a másé már túl nehéz... és nem tudsz arrébb menni, becsukni a szemed hogy ne lásd... ez egy ilyen hely... Sokszor megszakad a szíved mert nem tudsz segíteni, sajnos nincs tapasztalatunk abban hogy kell továbblépni más baján. Együtt élünk, ok külön szobákban alszunk, de közös a konyha, együtt főzünk, együtt mosunk, találkozunk a kórházban, jövet menet, beszélgetünk, érdeklődünk... aki itt van, mind azért van itt mert nagyon súlyos beteg a gyereke.
Közben míg ezt írtam, bejött prof. Gerner a szobába és nagyon bíztatókat mondott: mivel nagyon enyhe a májfunkciós emelkedés Zeldánál, ezért a láz ellenére sem gyanakodnak kilökődési reakcióra. Korábban találtak a vizeletében valami bacit, inkább az a ludas. Kárdeztük lesz-e a biopszia, azt mondta egyenlőre nem gondolja hogy szükséges, ne aggódjunk, akkor sem ha esetleg kell, mert az egy nagyon általános beavatkozás a májátültetett gyerekeknél. Mondtam, hogy igazából emiatt nem is aggódunk, nekünk csak az a fontos hogy Zeldának a legjobb legyen, ha ehhez kell a biposzia, akkor legyen. De jelen állás szerint nem szükséges :)
