Zelda

Az új szobatársunk sem tud másképp aludni, csak nyitott ablaknál. Ahogy beléptem az ajtón megcsapott a hideg, első dolgom volt hogy becsuktam az ablakot. Annyira lehűlt a szoba, hogy egész éjszaka fáztam, orrom, fülem lefagyott, óránként fölébredtem, Zeldát takargattam és reggelre már kapart a torkom. Hurrá! 

A jó hír az, hogy ma már nem kell bent aludnunk, átállunk a tablettás antibiotikumra. 

Volt vérvétel ma és szívultrahang Zeldának, minden OK vele :) 

És a legfontosabb:

MŰTÉT HÉTFŐN 02.18-án!

Kedd:

első éjszakánk volt a kórházban. Éjjel 2x ébresztettek fel, első: mennyi volt Zelda utsó hőmérséklete? Egyerűbb lett volna megnézni a füzetbe, biztos felírták vhova, mivel ők mérték... második: éjfélkor kapja a 3. antibiotikumot... a harmadik ébresztés reggel 7-kor volt, az előzmények miatt nem sokat aludtam... az a "morgen" és a vele egyszerre felvillanó neonfény, hát... no komment. Ez a kórház. Az első szobatársunk egy 3 éves török kislány volt (Betül) az anyukájával, ilyen szobatársakat kívánok mindenkinek :) de ez sajnos nem kívánságműsor. A másodikat már rendesen kikaptuk, ők németek, és mindig melegük van, a kislány kb 12 éves lehet, jól beszélnek angolul csak épp velünk nem akarnak (elég kellemetlen így eltölteni a napot és az éjszakát bezsúfolva 8nm-en)... folyamatosan nyitva van az ablak, állandóan szólnom kell hogy csukják be (becsuknám én is, de nem férek hozzá, mert az ő ágyuk fölött van). "Hurrá" Erről ennyit...

Szerda:

Zeldát kárpótolta a reggeli ébresztőért a kórházi játszószoba, az ő örömét látva engem is :). Itt mindig más kreatív foglalkozás van, ma gyöngyvasalás volt. Lackóval (apa) mind a hárman gyöngyöztünk egész délelőtt, vicces volt ahogy Lac kreatívkodott, teljesen belefeledkezett, szóval nagyon jól elvoltunk :). Aztán én "haza" ugrottam mosni, meg főzni, mert azok az anyukák nem kapnak ebédet a kórházban akiknek szobájuk van a Ronald házban, hiába alszanak bent. Ezzel nincs is gond, ez így van és kész. Aztán ahogy kész lett az ebéd, az a meglepetés ért, hogy Zeldát kiengedték, napközben "itthon" lehetünk, délután 4-re és este 8:30-ra kell bemennünk a kórházba a gyógyszerek miatt, mert intravénásan kapja őket. Délután Tündével megint jött az a német önkéntes házaspár, akik a magyar családokat támogatják. Hoztak egy hatalmas táska édességet, csokik, gumicukrok, chipsek, stb... Zelda nagyon boldog volt, talált a csomagban egy cumit is (cumicukor). Este vissza kell mennünk a kórházba, ott kell aludnunk, mert éjfélkor kapja a 3. antibiotikumot. Az esti kórházi érkezésnél pedig az a meglepetés ért, hogy a német szobatársainknak viszont nem kell bent aludniuk ma este...

Csütörtök:

...de ma a reggeli ébresztővel együtt érkeztek, sőt nem sokkal később betoltak egy 3. ágyat is abba az ici-pici szobába egy még nagyobb lánnyal, szintén németek, de már az első szemkontaktusból kiderült, hogy ők barátságosak. Reggel a szokásos módon indult a nap, vérnyomásmérés, lázmérés, gyógyszerek. Ahogy  megláttam a (régi) szobatársainkat rögtön kérdeztem a nővértől, hogy mikor mehetünk át a Ronald házba, azt mondta, ahogy bevette Zelda a gyógyszert mehetünk is. Így is volt, aztán nem sokkal később jött a telefon hogy vissza kell mennünk, mert Kathemann doktornő szeretné megvizsgálni. Várni kellett elég sokat, de nem bántuk mert Zelda közben kreatívkodhatott :) teljesen egyedül készített egy képet, gyönyörű lett, ollózott, ragasztott, sablonnyomókkal készített papírfigurákat és filctollal rajzolt a lapra. Csodaszép, és teljesen egyedül!!! Olyan büszke vagyok rá :) Aztán jött a doktornő és átmentünk a kezelőbe, igazából két tanulójának mutatta be Zeldát és rajta gyakoroltak, kicsit vizsgáztatta őket, hogy honnan lehet felismerni hogy májbeteg és végig angolul beszélt, hogy mi is értsük mi történik és el tudjuk mondani Zeldának mit fognak vele csinálni, nehogy váratlanul érje és megijedjen (nagyon kedves volt tőle). Aztán mentünk bevásárolni. Haza, főzés, ebéd, Zelda most alszik és nemsokára mehetünk vissza a kórházba a délutáni gyógyszerért. Megy a készülődés lent a konyhában, csütörtök van, ma este megint megvendégelnek minket az önkéntesek.    

Sziasztok!

Köszönöm az üzeneteket.

Elmaradt a műtét :( Éjjel 2-kor felébredtem, Zelda kis teste forró volt, megmértem a lázát, gyorsan öltöztünk és jöttünk át a klinikára. Nem tudták megmondani hogy lesz e műtét vagy sem, itt a 38 fokos láz nem láz. Fura, de ez van. Fél 7-kor a terv szerint átmentem a transzplantációs klinikára, kaptam egy szobát, gyorsan mondtam az orvosnak és a nővérnek hogy Zelda lázas és még nem született döntés, hogy lesz-e műtét vagy sem. Nehogy elaltassanak és arra ébredjek hogy nem volt műtét. Azt mondták csak várjak, üljek le. Fél órával később bejött a nővér, hogy Ok vetkőzhetek. Örültem, mert jó lett volna túl lenni rajta. Felvettem a hálóinget meg a gumiharisnyát, amiket adtak és vártam. Később Lackó hívott, hogy ott van náluk az orvos és nem lesz műtét. Zelda tegnapi vérképe is mutatott már kevés gyulladásra utaló jelet, de a ma reggeliben már egyértelmű volt. Semmi gond, Zelda biztonsága a legfontosabb, az hogy most nem volt műtét? hát ez van. Ha nincs ilyen tényező hogy lázas, akkor is elmaradhat a műtét, ezzel bizony számolni kell. Most kórházban vagyunk, Zelda infúzióra van kötve egész nap. Olyan cuki ahogy járkál az infúziós állványával, mintha mindig is hozzá tartozott volna olyan jól viseli. Jól vagyunk, a műtét egy hét múlva lesz.

A mai nap a kórházban telt, főleg várakozással, ünnep van ma itt, alig volt orvos a házban, mintha vasárnap lenne. Először a K2-re (gyerekosztály) kellett mennünk Zeldával, vérnyomásmérés, orrából, szájából vettek váladék mintát baktérium tenyésztésre, megmérték a súlyát, magasságát. Aztán vártunk az orvosra legalább 4 órát, aki betette a branült és levette a vért. Utána át a transzplantációs klinikára, ahol nekem vettek váladék mintát orrból szájból, vérnyomásmérés, alá kellett írni papírokat, hogy a biztosítóm fedezi a műtét költségeit, stb... meg újra végigkérdeztek tőlem mindent amit már az aneszteziológián is megkérdeztek, aztán vérvétel. 

Holnap reggel 7-kor visznek engem az előkészítőbe, kb. délután 3 körül jövök ki a műtőből. Zeldát 9 körül viszik a műtőbe, ő este 8 körül várható, hogy leghamarabb végez. Jól vagyunk, minden Ok.

Tudom azt írtam nem írok érzelmekről de nemrég láttam egy idézetet, ami a jelenlegi érzéseimet tökéletesen megfogalmazza:

‎"Aminek benned kell lennie, az benned van. Aminek ki kell jönnie, az kijön. Aminek fájnia kell, az bizony fájni fog. De ami hozzád tartozik és boldoggá tesz, az is meg fog ám érkezni. Nem menekülhetsz előle. De ahogy a rossz, úgy a jó dolgok elől sem. Tanuld meg elfogadni őket besorolástól függetlenül, ugyanis csak rajtad áll, hogy mit hogyan kezelsz. Ne drámázz, maradj nyugton. Fogadd el a jót, és ne csak a rosszat. Tudom, utóbbi magától értetődően száguld be életed sztrádáján. Térj észhez, nem kell túl sokáig sírva ácsingóznod felette, csak rajtad áll, hogy mikor állsz fel és mész tovább. Várhatsz másokra, keresheted a kifogásokat, de azok, akiknek veled kell haladnia az úton, úgyis jönnek. Melletted lesznek és kész. Sietnek majd, és utolérnek. Nem kell a kifogás. A hit bőven elég."