Kedd:
első éjszakánk volt a kórházban. Éjjel 2x ébresztettek fel, első: mennyi volt Zelda utsó hőmérséklete? Egyerűbb lett volna megnézni a füzetbe, biztos felírták vhova, mivel ők mérték... második: éjfélkor kapja a 3. antibiotikumot... a harmadik ébresztés reggel 7-kor volt, az előzmények miatt nem sokat aludtam... az a "morgen" és a vele egyszerre felvillanó neonfény, hát... no komment. Ez a kórház. Az első szobatársunk egy 3 éves török kislány volt (Betül) az anyukájával, ilyen szobatársakat kívánok mindenkinek :) de ez sajnos nem kívánságműsor. A másodikat már rendesen kikaptuk, ők németek, és mindig melegük van, a kislány kb 12 éves lehet, jól beszélnek angolul csak épp velünk nem akarnak (elég kellemetlen így eltölteni a napot és az éjszakát bezsúfolva 8nm-en)... folyamatosan nyitva van az ablak, állandóan szólnom kell hogy csukják be (becsuknám én is, de nem férek hozzá, mert az ő ágyuk fölött van). "Hurrá" Erről ennyit...
Szerda:
Zeldát kárpótolta a reggeli ébresztőért a kórházi játszószoba, az ő örömét látva engem is :). Itt mindig más kreatív foglalkozás van, ma gyöngyvasalás volt. Lackóval (apa) mind a hárman gyöngyöztünk egész délelőtt, vicces volt ahogy Lac kreatívkodott, teljesen belefeledkezett, szóval nagyon jól elvoltunk :). Aztán én "haza" ugrottam mosni, meg főzni, mert azok az anyukák nem kapnak ebédet a kórházban akiknek szobájuk van a Ronald házban, hiába alszanak bent. Ezzel nincs is gond, ez így van és kész. Aztán ahogy kész lett az ebéd, az a meglepetés ért, hogy Zeldát kiengedték, napközben "itthon" lehetünk, délután 4-re és este 8:30-ra kell bemennünk a kórházba a gyógyszerek miatt, mert intravénásan kapja őket. Délután Tündével megint jött az a német önkéntes házaspár, akik a magyar családokat támogatják. Hoztak egy hatalmas táska édességet, csokik, gumicukrok, chipsek, stb... Zelda nagyon boldog volt, talált a csomagban egy cumit is (cumicukor). Este vissza kell mennünk a kórházba, ott kell aludnunk, mert éjfélkor kapja a 3. antibiotikumot. Az esti kórházi érkezésnél pedig az a meglepetés ért, hogy a német szobatársainknak viszont nem kell bent aludniuk ma este...
Csütörtök:
...de ma a reggeli ébresztővel együtt érkeztek, sőt nem sokkal később betoltak egy 3. ágyat is abba az ici-pici szobába egy még nagyobb lánnyal, szintén németek, de már az első szemkontaktusból kiderült, hogy ők barátságosak. Reggel a szokásos módon indult a nap, vérnyomásmérés, lázmérés, gyógyszerek. Ahogy megláttam a (régi) szobatársainkat rögtön kérdeztem a nővértől, hogy mikor mehetünk át a Ronald házba, azt mondta, ahogy bevette Zelda a gyógyszert mehetünk is. Így is volt, aztán nem sokkal később jött a telefon hogy vissza kell mennünk, mert Kathemann doktornő szeretné megvizsgálni. Várni kellett elég sokat, de nem bántuk mert Zelda közben kreatívkodhatott :) teljesen egyedül készített egy képet, gyönyörű lett, ollózott, ragasztott, sablonnyomókkal készített papírfigurákat és filctollal rajzolt a lapra. Csodaszép, és teljesen egyedül!!! Olyan büszke vagyok rá :) Aztán jött a doktornő és átmentünk a kezelőbe, igazából két tanulójának mutatta be Zeldát és rajta gyakoroltak, kicsit vizsgáztatta őket, hogy honnan lehet felismerni hogy májbeteg és végig angolul beszélt, hogy mi is értsük mi történik és el tudjuk mondani Zeldának mit fognak vele csinálni, nehogy váratlanul érje és megijedjen (nagyon kedves volt tőle). Aztán mentünk bevásárolni. Haza, főzés, ebéd, Zelda most alszik és nemsokára mehetünk vissza a kórházba a délutáni gyógyszerért. Megy a készülődés lent a konyhában, csütörtök van, ma este megint megvendégelnek minket az önkéntesek.
