Nagyon nehéz héten vagyunk túl, ezért sem írtam már pár napja magunkról... Pont ma egy hete, hogy Zeldának kivették a szondát az orrából. Nem akart enni, inni, ami komoly aggodamakat ébresztett bennünk. Volt olyan nap, amikor összesen 1,5 dl vizet ivott meg és 60 g joghurtot. Ez volt az egyik nehézség, a másik, hogy a gyógyszermegvonásoktól komoly dührohamai voltak (mostmár alig, naponta talán egyszer ha előfordul). Ez leírhatatlan, semmit nem tudunk tenni ilyenkor csak kétségbeesve, tehetetlenül nézzük végig míg megnyugszik. Ha próbálunk valamit tenni csak fokozódik a roham. Átöleljük, fölemeljük hogy érezze mennyire szeretjük hogy hamarabb megnyugodjon, de harap, csapkod, ha semmi nem kerül a keze ügyébe, akkor saját magát harapja... Csilla barátnőm fogalmazta meg jól: mintha megszállná az ördög és nem ömaga lenne (mert Petrának a kislányának is ugyanilyen rohamai voltak a gyógyszermegvonásoktól annó, és ő is pont 3 éves volt)... áh itt be is fejezem... szerencsére már alig fordul elő. Minden korosztálynak megvannak a maga nehézségei, Zelda már elég erős volt a műtéthez, minden jól sikerült, viszont mivel 3 éves lelkileg nagyon megviseli, másképp hat rá a gyógyszermegvonás mint egy babára. Mindent felfog, de már eléggé elfáradt ahhoz hogy megértse... én viszont megértem őt. 

Aminek viszont nagyon örülhetünk, hogy a májacskájával minden rendben van :)

Én még mindig kórházban, a cső még mindig a hasamban, 46 kiló vagyok és a 6. szobatársamat kaptam meg pénteken (2 ágyasak a szobák). Már 2x volt nálam szociális nővér beszélgetni, mivel nagyon rég kórházban vagyok távol az otthonomtól (szerdán lesz 4 hete). Ő nagyon meglepődött milyen jól viselem. Hát most mit tudok csinálni? Ha sírok és kikészülök kinek lesz jobb? Zeldának nem arra van szüksége hogy sírni lásson. Így se könnyű, nemhogy úgy... De már nincsenek fájdalmaim, a cső kellemetlenségeit kivéve, de az semmi. Enni is ehetek és eszek is, az ebéd a nap csúcspontja és jól is főznek :) Úgy néznek ki a napjaim, hogy reggeli után "rohanok" Zeldához, ebédelni megyek csak vissza 20 percre és legalább este 9-ig ott vagyok velük, így Lacus is el tud menni aludni a Ronald házba. Ja igen, már Zelda is kijöhet a Ronald házba, most is itt vagyunk, este 7 körül kell csak visszaindulnunk :) Tudunk mosni, főzni vmi gyorsat, szóval sokkal jobb már minden. Az a terv velem, hogy jövő héten elzárják a csövet és kipróbálják hogy alakulok, ha minden OK, akkor ki is veszik :) Már beindult az emésztésem magától (3 hétig csak gyógyszerrel működött), ha vmi olyat eszek amit nem tud megemészteni a gyomrom akkor csak az az étel nem megy át rajta a többit megemészti. Mikor visszakerültem a kórházba hatalmasra nőtt a gyomrom mert egy korty víz nem ment át rajta. Szóval mindezekből következtetve sokkal jobban vagyok, alig jön ki valami a csövön is, én nagyon bízom benne hogy mostmár rendbe jövök végleg :)

Zelda tegnap óta mérhető mennyiségeket eszik, iszik, ma egyenesen jobb az étvágya mint a műtét előtt. Meg is nyugodtunk Lacussal, ezért is van kedvem írni :)