Köszönöm a részvéteket. Puszillak, ölellek titeket innen messziről.
"Cipelem a sorsomat de néha nem bírom el, Keresem a lelkemet de van hogy nem felel, Van amikor ringat lágyan és van hogy elsodor, (itt kicsit átírtam) A kislányom az egyetlen lélekdonor!"
Szóval cipelem tovább a sorsomat és ígérem nektek elbírom!
