...ezért nem jelentkeztem. Ennek a műtétnek is lehetnek szövődményei, mint bármely más műtétnek, én most ezt a tábort erősítem. Nincs nagy baj, remélem pár nap és kimehetek. Ahogy leválasztották a májamat, egy vékony epevezeték nem záródott le jól, így epecsorgásom van, ami a hasüregben gyűlik fel, betettek egy kis csövet, amin keresztül ezt az epefolyadékot leeresztik. Ennyi :) Remélem azért történik ez velem, mert annyira szerettük volna Lackóval ha mi egy picit átvehetnénk Zelda fájdalmaiból és ne ő szenvedjen. Hála Istennek neki nincsenek szövődményei (ami nagyon ritka egy ekkora műtét után), úgyhogy lehet meghallgattatott a kérésünk :)

Zeldácska jól van, azért van még az intenzív osztályon, mert a gyerekosztályon vírusok vannak és úgy ítélik meg biztonságosabb neki ott. Mi is így gondoljuk. Az ott dolgozó nővérek és orvosok olyan nagy gondot fordítanak minden kis betegükre, mintha az őrangyalaik lennének. Olyan jó nézni ahogy imádják amit csinálnak... szép :)

Zelda és apa továbbra is el nem engedik egymás kezét. Apa óracsörgésre ébred, beszalad hozzám puszit adni erősíteni, aztán fut Zeldához hogy odaérjen mielőtt fölébredne és éjjel egészen addig ott ül és fogja a kezét, míg elalszik.

Nekem is nagyon jó sorom van itt a kórházban, mert nekem is van egy őrangyalom, Nóri (Gitta húga), aki órákat itt ül az ágyam mellett, vagy sétálgatunk, hozott nekem könyveket, virágot, még CT-re is elkísért, sőt végig bent volt az üveg mögött a vizsgálat alatt (olyan cuki, úgy gondoskodik rólam mintha az anyukám lenne) Köszi Nóri! Aztán volt más látogatóm is Marcsi, aki a Ronald házban dolgozik önkéntesként, ő hozott nekem Isteni húslevest is, pont olyan volt amilyet anyu főzött volna nekem, ha itt lenne. Marcsika neked is köszönöm! Szóval hihetetlen hogy milyen messze vagyunk az otthontól és mégsem vagyunk egyedül :)