Ők kettesben most nagyon nagyon sok időt töltenek együtt… apa olyan türelemmel mesél Zeldának minden egyes csövecskéről és vezetékről, hogy mi és miért csatlakozik… (ennek köszönhetően nem akarja kitépni őket magából) például, hogy az orrocskájánál azért van az a kis cső, hogy elegendő oxigént szívhasson a nózijába és hogy ez milyen jó, és a mutató ujjacskáján azért van a kis világító piros tapasz, hogy a doktor nénik és doktor bácsik figyelni tudják hogy dobog a kis szívecskéje… Nemhogy kitépni nem akarja, de egyenesen ragaszkodik hozzájuk és meséli ő is mi miért van…

egyfolytában fogja apa kezét, mert csak így kerek a világ!

APÁHOZ

(Bartos Erika)

Mikor leszek én is felnőtt?

Mondd el nekem, Apa!

Nem vagyok még iskolás,

De nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés

Apukának lenni?

Szeretsz-e mondd korán reggel

Dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,

Megölelni engem?

Látod-e, hogy egész kicsit

Ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,

Puszit adni este?

Maradj itt az ágyam mellett,

Kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,

Te vagy rajta, nézd meg!

Én vagyok a kisgyerek és

Kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?

Mi vagyunk a képen!

Én vagyok az apukámmal,

Ketten, kéz a kézben!