2013 január 25-én déli 12 órára megérkeztünk Essenbe. A taxi a reptérről azonnal a kórházba vitt minket. Meglepetésünkre tiszta fehér volt minden, nagy hó várt.

Kórház

Leadtuk a papírokat S2-es nyomtatványok(OEP) ,zárójeletés angolul (I-es sz. Gyermekklinika Bp), igazolványok, stb. Nagyon hamar megérkezett a tolmácsunk is Tünde. Segített elintézni minden adminisztrációs ügyet, majd bemutatott minket Prof. Gernernek, akivel egy beszélgetés következett Tünde segítségével. Elmondta mi fog történni velünk a következő hetekben, először Zeldát vizsgálják ki, ami alig pár nap alatt le is fog zajlani, mert minden egy épületben történik és hamar kapunk időpontokat a különböző vizsgálatokra. A mi kivizsgálásunk is elkezdődik, de mivel ez több helyszínen történik, bonyolultabb az időpontkérés, kb 2-3 hetet vesz igénybe, tehát előreláthatólag a műtét 2-3 hét múlva lesz. Az utókezelés 2-3 hónap. Mivel velem (anya) azonos Zelda vércsoportja velem kezdik a kivizsgálást és ha nálam mindent rendben találnak apához nem is kezdenek hozzá, tehát ebben az esetben én leszek a donor. 

Ezután el is kezdték Zelda vizsgálatait. Egy nővér megmérte a súlyát, magasságát, fejkörfogatát, vérnyomását. Majd jött egy doktornő, aki megvizsgálta: meghallgatta, pocakját megkopogtatta, megnézte a fülét, szemét, torkát, járását, majd beültettek egy branült, ami annyiban különbözik az otthonitól, hogy egy kb. 20 cm-s kis csövet hagynak, amiből később nagyon egyszerűen és fájdalommentesen lehet levenni a vért. Amit a beültetés után azonnal le is vettek. Rengeteg fecskendőnyi vért, nem tudtuk megszámolni mennyit 10-nél több volt. Ezután kaptunk egy szobát, a 101-eset (volt egy török kislány szobatársunk, Sila), megérkezett Zelda ebédje is (3 fogásos, salátával, öntettel, desszerttel).

ezt a szobát kaptuk, felírták Zelda nevét az ajtóra

várakozás közben elaludt :)

A nővérek nagyon kedvesek, beszélnek angolul, ami megkönnyíti a kommunikációt.  Ezután megkaptuk a gyógyszereket, a régin változtattak egy picit, Maltofert elvették, az E és A vitamin adagot felemelték, illetve azonnal kaptunk gyógyszert a viszketésre (2 hónap szenvedés után, hurrá). 

 Ronald McDonald Ház

Fogtuk a bőröndjeinket és Tünde átkísért minket a szálláshelyünkre. Meseszép, de erről majd inkább a képek meséljenek. Itt szintén mindenféle adminisztrációs dolog következett, a kulcsért 30 euro kauciót kellett fizetnünk, a szállás napi 20 euro, amit hetente hétfőnként utólag kell fizetni. A németeknek ez ingyenes, nekünk az OEP ezt már nem fedezi. Ez kb 180.000 Ft/hó + a kaja. Viszont van üdítő, kávé, korlátlan mennyiségben. A szobákat mindenki maga takarítja, tisztítószereket adnak hozzá, mosó- szárítógép van, mosószert is kapunk, öblítőt már nem. A konyhában mindenkinek van egy fiókja, polca a spájzban, hűtőben és fagyasztóban szobaszámmal ellátva így nem nyúl hozzá senki. Mosogatógép van és mindennel felszerelt konyha, amit naponta más más család takarít. A ház többi részének takarítását külön személyzet végzi. A 9-es szobát kaptuk.

A Ronald  McDonald's ház, ilyen szép nagy hó volt mikor megjöttünk

Rajtunk kívül még 3 magyar család van a McDonalds házban, szintén májátültetésre várva (illetve Jázminék már egy hete túl vannak rajta, Borbáláék kedden következnek, Benedekék donorra várnak november óta). A házban 17 szoba van és velünk együtt már teltház. A németek kedvesek, segítőkészek.Van egy német önkéntes házaspár, akik időnként bevásárolnak ennivalóból a magyar családoknak, ez pont a mai napra esett. Nagyon szerencsések vagyunk, mert éhesek voltunk, azt sem tudtuk hol van bolt... szóval jól jött a segítség. Zelda kapott új játékokat is tőlük. Bár addigra már nagyon boldog volt, mert ahogy betettük ide a lábunkat bevetette magát a ház kinderparadicsomába, azóta is nehéz onnan elcsábítani.

Ennyi történt pénteken, az első napon.